Temesvár

Tőkés és Gazda felhúzták a létrát, hogy a szekusok ne tudjanak utánuk mászni. De csak másodpercnyi előnyt nyertek. Gazda felgyújtotta a villanyt, Tőkés pedig felvette palástját – azt remélte, hogy a papi ruha visszafogja a szekusok brutalitását.

László megkérte a többieket, hogy állják körül az Úrasztalát, úgy imádkozzanak.

– Már törték is be a templom ajtaját, és fenyegetően jöttek az Úrasztala felé...

– Körülbelül 15 tiszt rontott ránk – mondja Gazda Árpád. – Egy civil ruhás tiszt vezette őket. Szadista arccal csapkodta gumibotjával a markát, úgy közeledett felénk, és odaszólt Lászlónak, hogy „Imádkozz csak, mert utoljára teszed!...”

Gazdát gyűrték le elsőként a szekusok, de a többiek is sorra kerültek, Tőkést „kiemelt figyelemmel” kezelték:

– Azonnal elkezdtek ütlegelni... végig ütlegeltek, amíg mentünk lefelé, éreztem, hogy csupa vér az arcom, feleségemet is nagyon durván lökdösték...

– Edith hisztérikusan azt sikoltozta, hogy ne bántsák a férjét – idézi fel Gazda Árpád.

– Lenn, nagy meglepetésemre, Cumpănaşu Ion, a kultuszállamtitkár várt... Ő szólt rá a verőlegényekre, hogy hagyják már abba az ütlegelésemet… – mondja Tőkés.

Eközben a Tőkésék védelmére szerveződött baráti csoport tagjait – Csőke Andrást és fiát, Csőke Attilát, Szabó Ferencet, Balaton Krisztinát és férjét, Joszt Norbertet, illetve Gazda Árpádot és Kiss Pált – egy teherautóra tuszkolták, és ott kábelekkel verték őket.

Bevitték őket a Securitatéra, ahol kíméletlenül verték őket tovább.

Gazda Árpád 2009-ben azt mondta, hogy a Securitatén tíz-tizenkét verőlegény verte őket módszeresen legalább egy fél órán át. Őrjöngve, vadul kínozták őket...

– Egy adott ponton tarkóra tett kézzel kellett térdelnünk, és a veséinket rugdosták – emlékszik vissza Gazda Árpád.

Az embertelen verés után a Securitate épületének egyik folyosóján lehasaltatták a csoport tagjait, két sorban, kinyújtott kezekkel.

– Azt mondták, ha megmozdulnunk vagy szólni merünk egymáshoz, azonnal belénk lőnek – mondja Gazda. – Úgyhogy négy-öt órán keresztül hasaltunk a kövön, mozdulatlanul.

Ezután bebörtönözték őket, és felkészültek a legrosszabbra...

Kintről behallatszottak a sortüzek és a halálsikolyok...

Lászlót és feleségét külön autókba ültették, és a rendőrségre vitték. Tőkés László sosem felejti el azt az autóutat:

– Megdöbbentő hangulata volt annak a hajnalnak, olyan volt, mondhatnám, mint a Kristály Éjszaka, mintha hatalmas reflektorfények világítottak volna. Nem tudnám megmondani, hogy autóreflektorok vagy kihelyezett reflektorok voltak-e, de minden csillogott.

– Kihalt volt az utca. Kabai József szomszédom mesélte, hogy ők mindent végignéztek a lakásukból, csak rendőrök voltak az utcában, amikor elhajtottak velünk az autók, és bevittek a rendőrségre, teljesen kihalt volt az utca. A rendőrség udvarán vagy másfél órát rostokolhattunk, én az egyik autóban, a feleségem egy másikban, mindkét oldalunkon ült a hátsó ülésen egy-egy fogdmegember, akik moccanni sem engedtek. Láttam, hogy a rendőrség udvara tele van emberekkel, irtózatos nyüzsgés és felfordulás volt, ilyennek képzeletem Jézus árulásának éjszakáját. Az udvaron leterített holttesteket véltem látni, mert holttesteket ugyan nem láttám, de leterített testek körvonalait igen. Nagy hangzavar és kiabálás volt, leírhatatlan hangulat, és aztán egyszer csak elindultunk ki a rendőrség udvarából, és egy egész konvoj alakult ki 4-5 autóból. Elindultunk az ismeretlen felé... mert nem tudtam, hova visznek.